A kenőanyagokat szigorú előírások - más néven formulák - alapján gyártják. Ahhoz, hogy megfeleljenek minden olyan előírásnak, ami a flakon címkéjén található nem térhetünk el ettől az irányvonaltól. Ez szerencsére köti a gyártókat abban, hogy a minőségre törekedjenek, ha az előírt alapanyagok valamelyikétől eltér a gyártó, akkor már nem azt a terméket adja, amit ígér.
Egy flakon kenőanyag, attól függetlenül, hogy motor- vagy hajtóműolaj, alapolajból és adalékokból, adalékrendszerből áll. Ezeket az összetevőket megfelelő technológiával keverik össze, hogy végül egy tartósan megfelelő tulajdonságokkal bíró kenőanyag kerüljön flakonba.

Milyen alapolaj típusokat különböztetünk meg?

Minden alapolaj - néhány típustól eltekintve - szénhidrogén származék, kőolaj finomítvány.
Az alapolajok megkívánt általános tulajdonságai:
-megfelelő viszkozítási fokozatban való rendelkezésre állás
-alacsony dermedéspont, jó hidegoldali viselkedés
-magas lobbanáspont, jó meleg oldali viselkedés
-kis és nagy hőmérsékletek közötti széles folyadéktartomány
-láng állóság
-oxidációs stabilitás
-kis illékonyság
-nagy teherviselő képesség, jó kenési tulajdonság
-kedvező súrlódási viselkedés széles igénybevételi tartományban
-kopáscsökkentő hatás
-jó adalékoldó képesség
-tömítő anyagokkal való kompatibilitás
-ár-érték arány

Milyen adalékokat használnak a kenőanyagok gyártásához?

Kenőolaj adalékok:
Az adalékok olyan vegyületek amelyek javítják a kenőanyag valamely tulajdonságait.
Ilyenek pl.:
-kopási és súrlódási viszonyokat javító adalékok
-oxidációt gátló adalékok
-korróziógátló adalékok
-szennyezettség szabályzó adalékok
-viszkozitás módosító adalékok
-dermedéspont csökkentők
-habzásgátlók

Ezekkel szembeni követelmények:
-javítsák az alapolaj jellemzőit anélkül, hogy hasznos tulajdonságait rontanák
-oldhatók és összeférhetők legyenek más típusokkal

A motorolajokról:

A motorba a gépkönyvben (szervizkönyvben) megadott viszkozitású és teljesítményszintű olajat kell beleönteni. Ettől eltérni nem célszerű. Nagyobb teljesítményt egy jobb minőségű, teljesítményszintű olajjal nem érünk el kivéve, ha a lecserélt rosszabb volt az elvártnál. Tehát az esetleges árkülönbözet nem térül meg.
 Más olaj használatára nem célszerű áttérni, de ha ez elkerülhetetlen, akkor is maradjunk a régi viszkozitásnál, teljesítmény besorolásnál. Azt viszont tudni kell, hogy ez az első néhány alkalomnál némi olajfogyasztást okozhat, illetve erősebb olajszennyezettség léphet fel. Ez nem káros, mert az azonos használati értékű, de eltérő összetételű olaj „felmossa” a korábbi lerakódások egy részét.

SAE (Society of Automotive engineers)viszkozitási osztály:
 PL: 10W-40 Ami egy viszonyszám, ahol az első szám a hidegtűrést, a második a meleg tűrést jelöli. Tehát a kettő közti hőmérséklet tartományban tartja meg az olaj a viszkozitását.

API (American Petrol Institute)  minőségi besorolás:
  PL: SL/CF ahol az S betű a benzines motorokra, a C betű a dízelekre vonatkozik. Az őket követő betűk pedig a minőséget jelölik ABC sorrendben. Tehát minél messzebb van az A-tól annál jobb a minősítése.

ACEA (Association  des Constructeurs Europeens d’ Automobiles)
 PL: A3/B4  Hasonló képen mint az amerikainál az A benzines, a B a dízel besorolást mutatja.
 Ezeken túl még létezik a „C” besorolás is, ami az olajak hamutartalmát jelöli. Ezek az un.
katalizátorbarát olajak csökkentett hamutartalmúak (LOW SAPS) növelik a katalizátor ill. részecskeszűrő élettartamát.

Mindezeken felül a járműgyártók még saját besorolási rendszert is alkalmazhatnak, melyek megkönnyíthetik a választást. Néhány példa a teljesség igénye nélkül:
VW: 500.00, 505.01, 507.00  stb.
Opel: GM-LL-A025, GM-LL-B025
Ford: WSM2C913A, -B, WSM2C934A
Mercedes: MB229.1, MB229.3, MB229.31